-Szia és viszlát!-szalad el melletem Haru.Én utánna nézek de már nem látom.Ekkor szuszogásra leszek figyelmes...
-Natsu?-indulok a hang irányába.Majd meglátok egy fűben fekvő fiut.Odalépek hozzá és megrázom.
-Ahj. Hagyj már Haru.-sóhajt az alvó fiu.
-Én Aki vagyok!
-Aki? Te is hagyj!-fordul a másik oldalára Natsu.
-Mért nem segítessz Harunak?-Hasalok le a fiu mellé.Majd meglátok egy könyvet Natsu mellet.Felvszem.
-Add vissza!-nyúl utánna a fiu, majd kiveszi a kezemből aztán ráfekszik.
-Mi az a Lamantin?
-Azt ne mond hogy sosem halottál még a lamantinokról!-pattan fel Natsu majd a két talpát összecsapva törökülésfélébe hejezi magát.
-Nem nem tudom mik ezek.
-Akkor nézd!-nyitja ki a könyvet a fiu egy képnél.És a kezembe nyomja.
-Jé ezek olyanok mint a fókák és a tehenek keresztezése.
-Ezért hívják őket tengeri teheneknek.-hejesel Natsu.Majd valami elsuhan melletünk.
-Mi volt ez?-nézek az ujra fekvő hejzetben lévő fiura.
-Haru az. Érezni lehet rajta a virágok illatát.-csukja be a szemét Natsu.
-Te Natsu...-szólalnék meg de a fiu nem hagy.
-Na jólvan én nevetváltoztatok!!!-pattan fel vörös fejjel eltrappol. |